Egy éve dolgozom az egészségügyben. Egy év alatt annyit tanultam, mint azelőtt összesen. Többek között azt, milyen fontos néha csak ülni valahol, és nem csinálni semmit. Ilyen helyzet, amikor anya és baba először találkoznak.

Eddig bába és szülész ismerőseimtől hallottam arról, mekkora művészet valahol csak ott lenni, nem is szólni, szinte észrevétlenül belesimulni a környezetbe, csak annyira látszani, hogy az anya biztonságérzete meglegyen. Sokan erre képtelenek, úgy érzik, tenni kell valamit, különben miért is lennének ott. Vagy tenni kell valamit a fizetésükért/fizetségükért. Vagy azért, hogy bebizonyítsák: itt szükség van a szaktudásukra. Vagy azért, hogy végre történjen már valami. Pedig néha fontos, hogy úgy legyünk az anya mellett, mintha ott sem lennénk.

Előfordul, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Új sorozatunkban az anyaság tabukérdéseit járjuk körbe.

Már a terhességem alatt rosszul éreztem magam, amikor a szoptatással kapcsolatos fejezethez jutottam a babás könyvekben, újságokban. Aztán jött a védőnő, kérdezett a szoptatásról, meg figyelmeztetett, hogy majd fejni kell. Felfordult a gyomrom. A kórházban rám tették a babát születése után. Boldog voltam, imádtam az illatát. De amikor biztattak, hogy tegyem mellre, megint feltört ez a furcsa, rossz érzés.

Félegyházy Zsolt és Mats Adler
Neuropsychopharmacol Hung. 2013 Mar;15(1):40-8.

Abstract

A hangulati betegségek terhességgel összefüggő kezelése, gondozása még mindig nem kap elég figyelmet és hangsúlyt. Mindemellett továbbra is sok a téves vagy félinformáció, esetenként a teljes tudatlanság ebben a témában, és a szakmák (pszichiátria- szülészet-nőgyógyászat) képviselői, művelői is gyakran ellentmondásos információkkal látják el a betegeket, vagy sokszor egymásra mutogatnak az információ átadásával kapcsolatban, sok esetben a témában való hiányos ismeretek miatt. Azonban gyűlnek az olyan információk és adatok, amelyekből már konkrét következtetéseket lehet levonni, és ezekre alapozva adekvát és hiteles tájékoztatást lehet adni a terhes nőnek vagy a családtervezés előtt álló párnak. Összefoglalásunk ebben kíván segítséget nyújtani, felhasználva a legújabb adatokat.

Vajon mikor jön el az ideje, hogy a gyereknek külön szobája legyen? És amikor szerinted itt az idő, hogy érheted el, hogy ő is örüljön a változásnak, és ne azt érezze, hogy kihajították a fészekből?

Mivel szoptatási tanácsadóként gyakran nekem szegezik ezt a kérdést, először is magyarázattal tartozom, hogy mi köze ennek a szoptatáshoz. Hát csak annyi, hogy tapasztalataim szerint számos szoptatási probléma gyökere az, hogy nem tartjuk tiszteletben vagy nem tudatosítjuk eléggé az egyik legalapvetőbb tényt: az anya és a csecsemő biológiai egységet alkot. Ez a nap 24 órájában testi közelséget, együttlétet jelent, vagyis az éjszaka sem kivétel.