Több olyan szoptatott csecsemőről hallottam már (és a saját gyermekem is közéjük tartozik), akik fejtörést okoztak gyermekgyógyászuknak, mert egyszercsak elkezdtek a vártnál lassabb ütemben gyarapodni - annak ellenére, hogy a szoptatott babákra megállapított, megfelelő súlytartományon belül növekedtek. Az a probléma, hogy a legtöbb orvos nem ismeri a szoptatott csecsemőkre vonatkozó növekedési görbéket, és szinte kizárólag a régi, mesterségesen táplált csecsemők adataiból származtatott táblázatokat használja. 2006-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felülvizsgálta korábbi növekedési görbéit, és olyan növekedési ütemet leíró grafikonokat publikált (lásd itt), melyek világszerte jól tükrözik az egészséges, szoptatott csecsemők fejlődését. Mindaddig, amíg ez orvosi körökben közismertté nem válik, nekünk magunknak kell jól informáltnak lennünk, nehogy az orvosi véleményektől meginogjon az önmagunkba és a szoptatásba vetett bizalmunk.

Many mothers are inappropriately advised to discontinue breastfeeding or avoid taking essential medications because of fears of adverse effects on their infants. This cautious approach may be unnecessary in many cases, because only a small proportion of medications are contraindicated in breastfeeding mothers or associated with adverse effects on their infants. Information to inform physicians about the extent of excretion for a particular drug into human milk is needed but may not be available. Previous statements on this topic from the American Academy of Pediatrics provided physicians with data concerning the known excretion of specific medications into breast milk. More current and comprehensive information is now available on the Internet, as well as an application for mobile devices, at LactMed (http://toxnet.nlm.nih.gov).

Délután 6 óra van, és a sírás elkezdődik. Karodban a kéthetes kisbabád, a jól gyarapodó csecsemő mintapéldánya, akinek azt gondolnánk, hogy a világon semmi gondja. Hirtelen és váratlanul megfeszíti a lábacskáit, a háta ívbe hajlik, kis ökleit összeszorítja, és hadonászó lábait felfúvódott, feszes hasához húzza fel, majd fülsiketítő visításba kezd. Ha tudna beszélni, most azt mondaná: „Fájdalmaim vannak, és majd’ megőrülök!” Ahogy a babasírás erőssége fokozódik, a te idegességed is a tetőfokára hág, és teljesen tanácstalannak érzed magad. Fogalmad sincs, mi okozza a kisbabád fájdalmát, és hogyan enyhíthetnél a kínjain. A kicsi vigasztalhatatlan, és már te is vele sírsz. Együtt szenvedtek.

Próbálod szorosan átölelni, de a baba megfeszíti magát a tiltakozástól. Próbálod megszoptatni, de messzire tolja magát. Ringatod, énekelsz neki és lovagoltatod. Amitől tegnap még megnyugodott, az ma már nem működik. És a fejedben megszólal egy ismerős hang, és azt ismételgeti újra meg újra: „Mi baja a kisbabámnak? Mi a baj velem?”

Douglas Quenqua
2013. március 25.

A gyermekorvosok egyre többször hangsúlyozzák, hogy az újszülötteknek anyatej vagy annak hiányában tápszer való. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy sok anya korábban vezeti be a szilárd táplálékot kisbabája étrendjébe, mint ahogy a kicsi szervezete készen állna erre – állítja egy március végén megjelent tanulmány a Pediatrics (Gyermekgyógyászat) c. szaklapban.

Az USA Betegség Felügyeleti és Megelőzési Központja (CDC) által, 1334 anya bevonásával végzett nemzeti kutatás szerint az anyák 40%-a állította azt, hogy már kisbabájuk 4 hónapos kora előtt elkezdte a hozzátáplálást, 9% pedig már 4 hetes korban. A jelenlegi orvosi ajánlások szerint a csecsemők legalább 6 hónapos koráig várni kellene ezzel.

Ezt a tananyagot arra fejlesztettük ki, hogy megkönnyítsük a laktáció menedzsmenttel kapcsolatos elméleti és gyakorlati tudás integrációját az orvosi, egészségügyi és táplálkozástudományi képzésekbe. Ez egy kompetencia alapú eszköz, amely iránymutatást ad a tantervek értékeléséhez, a tartalmi javaslatokhoz és forrásokhoz a szakmai felelősség három szintjén. Az I. szint olyan alapvető ismereteket nyújt, amelyekre minden egészségügyi dolgozónak szüksége van ahhoz, hogy támogatni tudja az egészséges anyákat és érett, egészséges csecsemőiket. A II. szint több klinikai részletet tartalmaz a komplexebb helyzetek megértéséhez, és azokat célozza, akik valamilyen perinatális szakterületen tevékenykednek (gyermekgyógyászat, szülészet, családorvoslás, neonatológia stb.). A III. szint azoknak készült, akik a szoptatás-tudományra specializálódtak.