NEM kell mártírnak lenned! – akkor sem, ha szoptatsz
Sződy Judit
A szoptatás kín és keserv, börtön és mártíromság, szenvedés és téboly – ha betartjuk mindazt a szabályt, amelyeket az utolsó évszázad „tudománya” rápakolt szerencsétlen anyákra.
A hajamat tépem, amikor egy anya panaszkodik, hogy a szoptatás fárasztó, hogy kiborítja, hogy alig ehet valamit, hogy nem kávézhat, nem ihat meg egy pohár bort sem, hogy nem szedheti a gyógyszereit, és egyre rosszabbul van, hogy megőrül a négy fal között, mert a szoptatás intim, és a rendes anya olyankor otthon ül a foteljében, és csak a babára figyel, és különben is már leszakad a háta, annyira fáj a szoptatás miatt. Nem, nem, nem! Ezerszer is NEM.














Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása alapján
Az életmentésnek sok módja van, amelyek közül némelyik káprázatos technológiákat alkalmaz. De talán túlságosan kifinomultak vagyunk ahhoz, hogy észrevegyünk egy elérhető, fenntartható és ingyenes módszert a gyermekek alultápláltságának enyhítésére, ami annyira magától értetődő, hogy valamennyi éhes újszülött érte sír.
(
Nem ritka, hogy saját orvosa figyelmezteti a hosszan szoptató anyát: jó lesz, ha már elválasztja a gyerekét, hiszen egyrészt úgysem ér már semmit az a tej, másrészt az egészségének is árt vele, “túl sokat kivesz belőle”. Vajon tényleg ennyire rosszul állunk? A szoptatás valóban káros volna az anya egészségére? Nem hangzik valami logikusan…