Tudnivalók a szoptatásról

Sződy Judit

A szoptatás kín és keserv, börtön és mártíromság, szenvedés és téboly – ha betartjuk mindazt a szabályt, amelyeket az utolsó évszázad „tudománya” rápakolt szerencsétlen anyákra.

A hajamat tépem, amikor egy anya panaszkodik, hogy a szoptatás fárasztó, hogy kiborítja, hogy alig ehet valamit, hogy nem kávézhat, nem ihat meg egy pohár bort sem, hogy nem szedheti a gyógyszereit, és egyre rosszabbul van, hogy megőrül a négy fal között, mert a szoptatás intim, és a rendes anya olyankor otthon ül a foteljében, és csak a babára figyel, és különben is már leszakad a háta, annyira fáj a szoptatás miatt. Nem, nem, nem! Ezerszer is NEM.

Az életmentésnek sok módja van, amelyek közül némelyik káprázatos technológiákat alkalmaz. De talán túlságosan kifinomultak vagyunk ahhoz, hogy észrevegyünk egy elérhető, fenntartható és ingyenes módszert a gyermekek alultápláltságának enyhítésére, ami annyira magától értetődő, hogy valamennyi éhes újszülött érte sír. (Nicolas Kristof: Csodaétel ingyen; New York Times, 2013. július 10.)

A humán mikrobiom program az Amerikai Egészségügyi Intézet jelentős vállalkozása volt egy viszonylag egyszerű célkitűzéssel: meg akarták érteni, milyen baktérium telepek élnek az emberi test belsejében és felszínén – és milyen hatással lehetnek ezek a telepek az egészségünkre.

A több száz személy által adományozott minták közt a széklettől az orrváladékig minden előfordult. Azonban egy kulcsfontosságú mintát figyelmen kívül hagytak: az anyatejet. Úgy bizony – az anyatej mikrobiomját nem vizsgálták. Ebben nyilván szerepe volt a régóta fennálló tévhitnek, hogy az anyatej steril. Ugyan, miért vizsgálnánk valamit, ami steril?

De hamarosan kiderült, hogy az anyatej távol áll a sterilitástól.

Te is érezted már így? Kedves ismerősöm panaszolta épp a minap, kisbabája négy hónapos: ahogy közeledünk az esti lefekvéshez, úgy válnak nyugtalanná a szopások. Egy ideig szív-nyel, aztán elkezd tekeregni, kiköpi vagy összeszorított ínnyel húzza a mellbimbómat, feszíti magát, sír. Említettem a gyerekorvosnak, mert arra gyanakodtam, hogy talán a foga jön. Ennek nyomát sem látta, ellenben kijelentette, hogy kevés a tej! Azt javasolta, próbáljak fejni, és ha nem sikerül, adjak szopás után annyi tápszert, amennyit elfogad.

Ha te is elbizonytalanodtál a sok ellentétes tanácstól, és nem tudod eldönteni, hogy végül is mikor jársz el helyesen, vedd fontolóra pro és kontra érveinket, amelyek segítenek megtalálni a számotokra legideálisabb megoldást.

Normális esetben egyetlen emlősnek sincs szüksége fejésre ahhoz, hogy szoptatni tudja a kicsinyét. Az ember esetében sem feltétele a sikeres szoptatásnak az, hogy az anya szorgalmasan fejjen, és ezzel akadályozza meg teje elapadását. A tej termelődésének ugyanis a legalapvetőbb feltétele a szoptatás, mégpedig a gyermek igényei szerinti szoptatás. Ez azt jelenti, hogy sem gyakoriságban, sem időtartamban nem korlátozzuk a mellen töltött időt.

Már az ókori Egyiptomban is használtak cumit a nők, és még a múlt században is szokás volt cumiként használni a kis rongydarabba kötött mézes mákonyt, amely elhallgattatta a túl sokat síró kisbabát. Míg régi orvosi könyvekben egyöntetűen ellenzik a doktorok az efféle cumik használatát, ma már előfordul, hogy vizsgálatra érkezve maga az orvos kérdez rá: nincs cumija ennek a gyereknek?

Ha valaki elkezdené terjeszteni, hogy a Balatonban él a Loch-Ness-i szörny kistestvére, akkor azzal különösebb kárt nem okozna, legfeljebb még jobban fellendülne a környék turistaforgalma. Ha viszont kimondottan rossz tanácsokat fogadsz meg a szoptatással kapcsolatban, annak számos káros következménye lehet. Vegyük csak sorra azokat, amik leggyakrabban hangzanak el!

No para! – számok, amelyek nem számítanak

Hány kiló? Hány centi? Hány grammot eszik? Milyen gyakran eszik? Hányszor kel éjjel? Ezek a rokonok, barátok és üzletfelek első kérdései. Mintha ezekből a számokból lehetne valami fontos dologra következtetni. Kezdjük ott, hogy a két és fél kilós újszülött és az öt kilós újszülött is lehet teljesen egészséges, ők még benne vannak a szórásban. Az elvárt számok átlagos babákra vonatkoznak, és átlagos baba egyszerűen nem létezik.

Egy szám nem mond el semmit a kisbabánkról. Inkább arra való, hogy másokhoz mérjük, viszonyítsuk őt, ami nem használ senkinek. Sőt: árt.

Egészséges tápanyag és egyszersmind fontos lelki kapocs: a szoptatás az újszülött és a csecsemő táplálásának a legtermészetesebb és legegyszerűbb módja.

Az anyatej minden, a baba fejlődéséhez és növekedéséhez szükséges tápanyagot tartalmaz, hőmérséklete mindig megfelelő, mindig csíramentes és - ami szintén nagy előnye - mindig "kéznél van". Mindezeken túl pedig messze többet jelent a csecsemő táplálásánál, fontos lelki kapocs az anya és gyermeke között.

Más baj nincs is velük, csak az, hogy sokszor nem valós nehézségek, hanem ilyen okok, makacs félreértések miatt marad abba a szoptatás, amely a gyereknek és az anyának is a legkedvezőbb volna.

1. Ha eleinte túl sokat teszem mellre, és hosszan rajta hagyom, felázik és kisebesedik a mellbimbóm.

NEM!

Ilyen összefüggés nincs! Az újszülöttnek nagyjából két hónapos korig nem csupán percekre, hanem hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy biztosan elegendő tejhez jusson! A mellbimbó főként szoptatás céljára szolgál, sérüléseit tehát néhány kivételtől eltekintve nem maga a szoptatás, hanem a következő okok valamelyike okozhatja: a baba nem kapja be elég mélyen a bimbót, nem nyitja ásításszerűen nagyra a száját (ez például akkor történhet meg, ha a picit kinyitott szájba erővel belepasszírozzuk a mellbimbót).