A szoptatás több mint anyatejes táplálás...
A Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism c. folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerint azoknál az édesanyáknál, akik egy bizonyos típusú antidepresszáns gyógyszert szednek, a szülés után késhet a tejbelövellés, ezért nekik fokozott támogatásra van szükségük ahhoz, hogy szoptatni tudják gyermeküket.
Az American Journal of Public Health c. folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerint az újszülöttek kórházi gondozásának módja nagyban befolyásolja, hogy az édesanyáknak sikerül-e megvalósítaniuk a szoptatással kapcsolatos elképzeléseiket.
NEW YORK (Reuters Health) – Azok az újszülöttek, akik szopnak, miközben vért vesznek a sarkukból, kevesebb fájdalmat éreznek, mint azok, akiknek cukros vizet adnak fájdalomcsillapítás céljából, mutatta ki egy új tanulmány.
Cynthia R. Howard MD, MPH, FABM; Rosha Champion McCoy MD
Academy of Breastfeeding Medicine Protocol Committee, November 16, 2002
Háttér
A kórházi irányelvek és a kórházi rutin nagymértékben befolyásolják a szoptatás sikerét. [1–3] A szülés körül az édesanyáknak megfelelő támogatást, útmutatást és gondoskodást kellene kapniuk a kórházban annak érdekében, hogy a szoptatás sikeres megkezdése biztosítva legyen. Ez a kórházi eljárás annak a – már a szülés előtti időszakban megkezdődő – folyamatos gondozásnak és oktatásnak a része, amely a szoptatást mint a csecsemőtáplálás optimális módját mutatja be, és amely információkat tartalmaz a szoptatásnak az anya és a csecsemő egészségére gyakorolt jótékony hatásáról is.
Intrapartum epidural analgesia and breastfeeding: a prospective cohort study
Siranda Torvaldsen, Christine L Roberts, Judy M Simpson, Jane F Thompson and David A Ellwood
International Breastfeeding Journal 2006, 1:24)
Először csak az ismétlés kedvéért a definíció a vizsgálat típusával kapcsolatban a biostatisztikai szótár alapján. Külön felhívnám a figyelmet az aláhúzott részre, melynek a tanulmánnyal kapcsolatban is jelentősége van:
Szemben a preklinikai és a klinikai vizsgálatokkal, a megfigyeléses vizsgálatokat az jellemzi, hogy az adott helyzet, nem pedig a vizsgálatot végző szakemberek döntik el, hogy a vizsgálatban részt vevő személyek közül ki melyik csoportba kerüljön, hiszen a csoportok legtöbbször adottak (például: az egyik csoport dohányzókból áll, a másik pedig nemdohányzókból). A megfigyeléses vizsgálatok legtöbbször potenciálisan káros hatásokat vizsgálnak. Ez a tény azonban jelentősen megnehezíti a valódi összefüggések kimutatását. A megfigyeléses vizsgálatok egyik típusa a kohorsz-vizsgálat, amelyben egy betegség kialakulásában feltehetően szerepet játszó kockázati tényezők hatását úgy értékelik, hogy a vizsgálat elején az adott betegségben akkor még nem szenvedő résztvevőket a kockázati tényezők fennállása alapján csoportokba (kohorszokba) sorolják, majd hosszabb ideig tartó követés során az egyes csoportokban megfigyelik a betegség incidenciáját. A csoportok között az incidenciában mutatkozó különbség amellett szól, hogy a vizsgált tényező(k) valóban kockázatot - bizonyos esetekben esetleg védelmet - jelentenek. A kohorsz-vizsgálat az előre tervezett vizsgálatok (prospective study) közé tartozik, mivel a vizsgálati terv elkészítése megelőzi az adatgyűjtést.
