Szoptatás az első napokban

„Csak néhány korty teával kínáld meg szoptatások között, biztosan szomjas szegény.”
„Napi legalább 4-5 liter folyadékot igyál, úgy lesz elég tejed!”

Ismerős mondatok? A legtöbb esetben talán zavart mosoly fut át az arcokon és hirtelen semmi frappáns válasz nem jut eszébe a szoptató anyukáknak. Hovatovább talán mintha lelkiismeret furdalást is éreznének, hiszen milyen anya az, aki az igény szerint szoptatott babájának nem ad más folyadékot. Szomjaztatja gyermekét, sőt még azt is képtelen megtenni, hogy elfogyasszon napi öt liternyi folyadékot, hogy bőven legyen teje. Mi az igazság?

Erre a kérdésre az esetek túlnyomó részében ma is a következő választ kapnánk: ha sír, akkor éhes és ezért szeretne szopizni. Ezzel a kijelentéssel azonban a szoptatásra csak mint táplálék forrásra gondolnak. Figyelmen kívül hagyják a kisbaba egyéb, szopizás iránti igényét kifejező jelzéseit.

Dr. Fehér Boglárka, csecsemő- és gyermekorvos, laktációs szakember

Szoptass három óránként, és egy szoptatás ne legyen hosszabb, mint 20-30 perc! Ma is gyakran hallani ezt a javaslatot, még szakemberek szájából is. Jól hangzik ugye? Olyan szép rendet lehet vele kialakítani, kiszámíthatóvá válik a babával az élet. Aztán megszületik a kisbaba, akinek fogalma sincsen a nagyok világáról, az óráról meg pláne.

Szakértő: Dr. Fehér Boglárka

A várandósság ideje alatt a szoptatással kapcsolatban szinte minden kismamát az a kérdés foglalkoztat leginkább, hogy vajon lesz-e elég teje.

A szülés után azonnal rendelkezésre áll, a rendkívül értékes tulajdonságokkal rendelkező, csupán néhány milliliternyi előtej, vagy colostrum, ami pont elegendő mennyiséget jelent az újszülött baba számára, hiszen kicsi gyomrában nincs is hely nagyobb mennyiségnek. Izgalmas időszak ez, amikor anya és baba összehangolódik, és közösen megtanulja, hogyan is működik a szopizás. Tulajdonképpen megkönnyíti a tanulási folyamatot, hogy az emlők ebben az időszakban még nem feszesek.

Ami nélkül nem megy: együttlét és támogató környezet

Mindez azt jelenti, hogy számos élettani, a szoptatást befolyásoló folyamat optimális alakulásához két alapfeltételnek kell teljesülnie a kezdeti időszakban. Az első, hogy a szülést követően mindvégig (éjjel és nappal is) együtt lehessen anya és gyermeke, a másik pedig, hogy ehhez emberi és szakmai támogatást kapjanak. Ez utóbbi lenne hivatott pótolni azt az évezredeken át meglévő, mára azonban elveszett ‘ellátást’, amit az idősebb asszonyok gondoskodó, körülölelő és tapasztalatokkal teli jelenléte adott a szülő nőnek és családjának.

A szülés mint életünk legnagyobb határátlépése, anyává válásunk és a kisbabánkkal való találkozás kiemelkedő állomása mindenki számára központi kérdés. Éppen ezért a legtöbb kismama erre készül a legintenzívebben a várandósság utolsó szakaszában. Részben ez is az oka annak, hogy a szülést követő időszakra, a babagondozás és a táplálás kérdéseire gyakran kevesebb figyelem jut a szülés előtt. Pedig érdemes készülni, hiszen a szülést követő napokban és az első hetekben még számos hatalmas átalakulás zajlik a babában és az anyában is, amiknek nagy része a tápláláshoz is kapcsolódik.

Önmagában a császármetszés ténye nem csökkenti annak az esélyét, hogy jól menjen a szoptatás. A nehézségeket elsősorban a szakszerű segítség hiánya, és az elavult kórházi protokoll okozza.

Teljesen mindegy, hogy kisbabád természetes úton, tervezett vagy sürgősségi császármetszéssel érkezett a világra, önmagában a születés módja általában nem befolyásolja azt, hogy mennyire lesz sikeres a szoptatás. Meglepődtél?

Hasfájás és hasmenés – leggyakrabban ezek a problémák aggasztják a szülőket kisbabájuknál az első hónapokban. Vajon mi lehet mögötte? Miért kakilnak gyakran, és miért fáj a hasuk minden nap? Lássuk, mit tehetsz, hogy javuljon a helyzet!

W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó IBCLC írása

Rooming in, vagy szeparáció?

(szakirodalmi áttekintés)

Évekkel ezelőtt, amikor a szülés, születés folyamata az otthonokból, szülőotthonokból a kórházak és klinikák kezébe hatáskörébe került, a legtöbb újszülöttet szeparálták édesanyjától. Az anya egy kórterembe került, gyermekét pedig egy tőle távolabb eső szobában a szakszemélyzet látta el. Órák teltek el az első találkozásig, a találkozók időtartama pedig többnyire az etetésre korlátozódott. Komoly meggyőződés volt akkoriban, hogy mindenki érdekét szolgálják ezek a lépések: az anya mihamarabbi felépülését illetve a csecsemő biztonságát, jóllétét egyaránt.