Családi élet, anyaság

Sződy Judit

A szoptatás kín és keserv, börtön és mártíromság, szenvedés és téboly – ha betartjuk mindazt a szabályt, amelyeket az utolsó évszázad „tudománya” rápakolt szerencsétlen anyákra.

A hajamat tépem, amikor egy anya panaszkodik, hogy a szoptatás fárasztó, hogy kiborítja, hogy alig ehet valamit, hogy nem kávézhat, nem ihat meg egy pohár bort sem, hogy nem szedheti a gyógyszereit, és egyre rosszabbul van, hogy megőrül a négy fal között, mert a szoptatás intim, és a rendes anya olyankor otthon ül a foteljében, és csak a babára figyel, és különben is már leszakad a háta, annyira fáj a szoptatás miatt. Nem, nem, nem! Ezerszer is NEM.

Te elkapcsolod a televíziót, ha egy fedetlen női keblet látsz meg a képernyőn? Nem? Miért nem? És felháborodsz, ha egy anyuka közvetlenül melletted szoptatja meg éhes kisbabáját? Igen? Miért?

Valószínűleg nem nagyon akad olyan felnőtt, aki önként azt választaná, hogy szeretne éjszaka többször is felkelni ahelyett, hogy aludna, mint a bunda. Csecsemők, kisgyerekek mellett azonban rendszerint úgy alakul az élet, hogy többször is kénytelenek vagyunk felébredni. Logikus a feltételezés, hogy a nyugalom érdekében célszerű minél előbb rászoktatni a babát az éjszaka átalvására. Léteznek is olyan könyvek, módszerek, amelyeknek az a lényege, hogy egyre kevésbé reagálunk a baba sírására, mire ő majd megérti, hogy fölöslegesen próbálkozik, és helyette szépen aludni fog.

Ölelj annyiszor, ahányszor csak lehet, mert ez majdnem olyan fontos a fejlődésed, egészséged és boldogságod szempontjából, mint az evés és az alvás. Az anyai ölelés pedig valódi létszükséglet a babának, de még a nagyobb gyermeknek is, ezért sose tagadd meg tőle!

A csecsemők már két hónapos korukban előre megérzik az édesanyjuk mozdulataiból, ha az meg akarja őket ölelni, és felkészülnek az eseményre: testüket megmerevítik, hogy könnyebb legyen őket felvenni. Egy tanulmány szerint ilyenkor a baba tekintete az anya arcáról – ahova egyébként a legtöbbször néz – a karjára vándorol, kezét széttárja, a lábait kinyújtja és megmerevíti, így könnyítve meg az édesanyának, hogy megölelje és a karjaiba vegye a csöppséget.

Missziója, hogy minél többünkkel megismertesse, hogyan működik az emberi lélek. Megszervezte a Szülők Iskoláját és a Pedagógusok Akadémiáját, hogy megmutassa a nagyoknak, mit éreznek a kicsik. Dr. Bagdy Emőkével beszélgettünk arról, hogyan neveljük a gyermekeinket.

Vajon mikor jön el az ideje, hogy a gyereknek külön szobája legyen? És amikor szerinted itt az idő, hogy érheted el, hogy ő is örüljön a változásnak, és ne azt érezze, hogy kihajították a fészekből?

Mivel szoptatási tanácsadóként gyakran nekem szegezik ezt a kérdést, először is magyarázattal tartozom, hogy mi köze ennek a szoptatáshoz. Hát csak annyi, hogy tapasztalataim szerint számos szoptatási probléma gyökere az, hogy nem tartjuk tiszteletben vagy nem tudatosítjuk eléggé az egyik legalapvetőbb tényt: az anya és a csecsemő biológiai egységet alkot. Ez a nap 24 órájában testi közelséget, együttlétet jelent, vagyis az éjszaka sem kivétel.

A felnőttek egy része úgy véli, egy kisbabának meg kell tanulnia szorongását egyedül kezelni, segítség nélkül. Azt gondolják, ezzel hozzászoktatják a való világban előforduló kihívásokhoz. A kutatások azonban azt mutatják, hogy pont az ellenkezője igaz. Az érzékeny és odafigyelő kapcsolatok alakítják ki a kisgyermekben az igazi függetlenséget.

A csecsemők már életük első napjától fogva felismerik édesanyjukat, előnyben részesítik őt más személyekkel szemben, felismerik a hangját és illatát. A kisbabák természetükből fakadóan rendkívüli módon kötődnek elsődleges gondozójukhoz (aki általában az édesanya). A csecsemő és gondozójának fizikai közelsége, együttléte a kisbaba, később pedig a kisgyermek érzelmi biztonságának legfontosabb forrása. A szülők közelsége biztosítja számára a biztonságot, védelmet, valamint a segítséget és a megnyugvást.

A világ minden mamája reagál rá valahogy. Minden kultúra másképp!

A babasírás talán az egyetlen olyan hasznos dolog a világon, ami akkor jó, ha nincs. Az újszülött teljesen a környezetére van utalva, beszélni azonban még nem tud, ezért egyszerű kommunikációs rendszerre van szüksége. Ha minden rendben, elég, ha nem csinál semmi különöset, hiszen nem kell semmin változtatni. Ha viszont valami nem felel meg neki, bekapcsol a vészjelző sziréna: felkelti gondozói figyelmét, és ráveszi őket, hogy másképp viselkedjenek. Valaha a védelemre szoruló csecsemő sírással hívta magához a felnőttet. Amelyik baba sírt, azt sokszor szoptatták, és így nemcsak sokszor kapott enni, hanem az anyja később szült újra, és tovább gondozta őt. A szoros testkontaktus és a gyakori szoptatás ugyanis az egyik legsikeresebb természetes fogamzásgátló - bár ma már jól teszed, ha nem csak erre hagyatkozol a családtervezésben. Manapság nem vesznek körül minket ragadozók, a születésszabályozásra biztosabb módszereink vannak a hosszú szoptatásnál, és a nyugati anyák többsége nem akar folyamatosan etetni. A sírás viszont maradt.

Nézd más szemmel, hogy könnyebben menjen!

Annyi bizonyíték gyűlt össze az igény szerinti szoptatás mellett, hogy nehéz kétségbe vonni létjogosultságát. Az is kiderült, hogy az "időre szoptatás" sokszor nem működik, sőt, káros következményei is vannak. Miért nehéz mégis igény szerint szoptatni?