Semmi ha, semmi de, semmi követő tápszer
The Lancet 387:10033; p2064
Az anyatejet helyettesítő készítmények marketingjének szabályozása a szoptatásért folytatott globális küzdelem sarokköve. Az anyatejet helyettesítő készítmények marketingjének nemzetközi kódexét 1981-ben fogalmazták meg, a csecsemőtápszerek reklámozásával és népszerűsítésével kapcsolatban kialakult széleskörű aggodalmak közepette, különösen olyan helyzetekben, ahol az anyák nem jutottak hozzá sem a tiszta ivóvízhez, sem a sterilezéshez szükséges felszereléshez, ami pedig nélkülözhetetlen a tápszer biztonságos elkészítéséhez. A Kódex tiltja az anyatejhelyettesítők közvetlen reklámozását az anyák részére, az olyan állításokat, amik szerint a tápszerek jótékony hatással vannak az egészségre, továbbá ajándékok és ingyenes ellátmány juttatását egészségügyi dolgozóknak és intézményeknek.
Bárhol, bármikor szoptathatsz! – ez Földünk legtöbb országában magától értetődik. Van, ahol törvény is kimondja az anya és csecsemője jogát a nyilvános szoptatáshoz, mégpedig azért, mert annak ellenére, hogy ez a világ egyik legtermészetesebb dolga, ezt a jogot időről időre megpróbálják kétségbe vonni. Ez kellemetlen incidensekhez vezet. Ezek lényege, hogy egyes helyeken megtiltják az anyának a szoptatást. Bár az efféle esetek inkább elszigetelt jelenségek maradnak, mégis elbátortalanítóan hatnak azokra, akik amúgy is bizonytalanok a nyilvános szoptatás megítélésében.
“Minden szülőnek kijár a feltételezés, hogy kompetens anyja és apja a gyerekének. Szülői viselkedését lehetőleg csak abban az esetben véleményezzük, ha erre kifejezetten megkér, és ebben az esetben is igyekezzünk elérni az ítélet mentességet.”
Nil nocere! – áll az orvosi esküben. Ne árts!
Miért kritikus jelentőségű a szoptatás a világ minden gyermeke számára?
A gyermekágy alatt visszanyerted az erődet, az első hetek kezdeti bizonytalanságain sikeresen túljutottatok. A babád gyönyörűen szopizik és fejlődik. Remekül ráhangolódtál a jelzéseire: akár a szunyókálásból megébredve, akár a nézelődésben elfáradva kezd tátogni, cuppogni, nyelvet öltögetni, te máris tudod, hogy szopizni szeretne. kényelmesen elhelyezkedsz kedvenc zugotokban, és mellre teszed a kicsit. De vajon mi történik, ha épp a parkban sétálsz, ügyet intézel vagy egy kávézóban üldögélsz? Esetleg veled van a kolléganőd vagy az anyósod is? Vagy éppen főiskolás fiúk söröznek a szemközti padon?
Időről időre hatalmas botrány kerekedik abból, hogy szoptató anyát zavarnak ki étteremből, bankból, vasúti váróteremből, orvosi váróból. Legutóbb a Nyugatinál levő McDonaldsból zavart ki a biztonsági őr egy szoptató baba-mama párost, pedig ők még engedélyt is kértek, meg is kapták, mielőtt leültek egy eldugott sarokban. Emiatt a megalázó, jogtalan, diszkriminatív bánásmód miatt most teljes joggal hatalmas a felzúdulás, és holnap, május 22-én 11-re a tett színhelyén várják a szoptató anyákat és nem szoptató támogatóikat egy gyors flashmobra – tiltakozásként.
A korai kötődés, azaz bonding – már a születés, szülés előtt, illetve a szül(et)és pillanatában megkezdődik. Elengedhetetlen, hogy a gyermek és az anya elválasztását meggátoljuk az élet első pillanataiban, óráiban, napjaiban. A korai kapcsolat támogatása alapvető fontosságú minden gyermeknél, de ennél is lényegesebb a koraszülötteknél és császármetszéssel világrajötteknél, traumatizált anyáknál. A szül(et)éssel egyaránt megváltoznak mind a gyermek, mind az anya neuropszichológiai mechanizmusai. A bőrkontaktus elősegíti a szülővé válást, az újszülött adaptálódását, a természetes, egészséges bio-pszicho-szociális, spirituális folyamatok kibontakozását, megvalósul a kolonizáció, immunológiai, fiziológiai szempontból is az ideális kezdetet kapja meg a kisbaba.
Első gyermekünket várva kevesen vagyunk tudatában, milyen nagy jelentősége van a szoptatás megalapozásában a kórház választásnak. Legtöbben a ránk váró nagy ismeretlent csak a szülésig tudjuk elképzelni. Pedig az utána következő órák, napok is éppolyan fontosak!
